Amatőrrádiós frekvenciák, hullámterjedés

Amatőrrádiós frekvenciák hullámterjedés: Milyen távolságokat érhetünk el?

Az amatőrrádió egy izgalmas hobbi, amely lehetőséget biztosít arra, hogy világszerte kapcsolatba lépjünk más operátorokkal. Azonban a rádiókapcsolatok sikeressége nagyban függ attól, hogy milyen frekvencián dolgozunk, milyen napszakban vagyunk aktívak, valamint milyen hatások érik a rádióhullámokat a légkörben. Ebben a cikkben körbejárjuk a legfontosabb frekvenciasávokat, azok terjedési sajátosságait, és hogy milyen távolságok érhetők el velük.

Frekvenciasávok és terjedési jellemzőik

Nagyon alacsony frekvenciák (VLF, 3-30 kHz)

Ezeket a frekvenciákat főként navigációs és víz alatti kommunikációra használják. Az ilyen hullámok a Föld felszíne mentén terjednek, nagyon stabilak, de nem kifejezetten alkalmasak amatőrrádiós kapcsolatokra.

Alacsony frekvenciák (LF, 30-300 kHz)

Főleg navigációs és hosszú távú kommunikációra használják. Nagyon hosszú hullámhosszuk miatt kiválóan terjednek a Föld felszínén, de az amatőr sávokon ritkán fordulnak elő.

Közepes frekvenciák (MF, 300-3000 kHz)

Az MF sávba tartozik például a 160 m-es amatőr sáv (1,8-2 MHz). Ezek a hullámok nappal főként a Föld felszínén terjednek (földi hullám), éjszaka viszont az ionoszféra E- és F-rétegéről visszaverődve nagyobb távolságokra is eljuthatnak.

Magas frekvenciák (HF, 3-30 MHz)

Ez az amatőrrádiós aktivitás legfontosabb sávja. Az alábbiakban összefoglaljuk a legfontosabb HF sávokat:

  • 80 m (3,5-4 MHz): Éjszaka kiválóan alkalmas 500-2000 km-es kapcsolatokra, nappal inkább rövidebb távokra használható.
  • 40 m (7-7,3 MHz): Nappal 500-1500 km, éjszaka pedig akár több ezer kilométerre is elérhet.
  • 20 m (14-14,35 MHz): Az egyik legjobb DX sáv. Nappal és éjszaka egyaránt alkalmas távoli összeköttetésekre.
  • 10 m (28-29,7 MHz): Naptevékenység alatt kiváló DX sáv, amikor az ionoszféra F-rétege visszaveri a hullámokat.

Nagyon magas frekvenciák (VHF, 30-300 MHz) és ultra magas frekvenciák (UHF, 300-3000 MHz)

  • 2 m (144-146 MHz, VHF): Elsősorban lokális kommunikációra használható, de troposzferikus visszaverődés vagy meteorzápor esetén távolabbi kapcsolatok is lehetővé válnak.
  • 70 cm (430-440 MHz, UHF): Jellemzően rövidtávú kapcsolatokra alkalmas, épületek és akadályok érzékenyen csillapítják a jelet.

Az ionoszféra szerepe a rádióhullámok terjedésében

A magasabb frekvenciájú HF hullámokat az ionoszféra visszaverheti, lehetővé téve ezzel a hosszú távú, „DX” kapcsolatokat. Az ionoszféra rétegei (D, E, F1 és F2) különböző napszakokban és naptevékenység idején változó módon befolyásolják a terjedést.

Naptevékenység hatása

A napfolttevékenység meghatározó szerepet játszik a HF frekvenciák terjedésében. A magasabb naptevékenység (sok napfolt) jobb DX lehetőségeket jelent a 10 m-es sávban, míg alacsony naptevékenység esetén inkább az alacsonyabb sávok (80 m, 40 m) válnak használhatóbbá.

Összegzés

A megfelelő sáv kiválasztása kulcsfontosságú az amatőrrádiós kapcsolatokhoz. Az időjárás, az ionoszféra állapota és a naptevékenység mind befolyásolják a rádióhullámok terjedését. A sikeres összeköttetésekhez érdemes figyelemmel kísérni a naptevékenységet, a terjedési előrejelzéseket, és tapasztalatot gyűjteni a különböző frekvenciákon.

A Napkitörések és Egyéb Légköri Jelenségek Hatása a Rádióforgalmazásra és Hullámterjedésre

A Napkitörések és Egyéb Légköri Jelenségek Hatása a Rádióforgalmazásra és Hullámterjedésre

A rádióamatőrök és más rádiófrekvenciákat használó rendszerek számára a Napkitörések és különféle légköri jelenségek jelentős hatással lehetnek a hullámterjedésre. Ezek a jelenségek az ionoszférában és a földi légkörben olyan változásokat okoznak, amelyek befolyásolhatják, hogy a rádiójelek milyen messzire és milyen minőségben terjednek.

Mi az a napkitörés, és hogyan hat a rádióforgalmazásra?

A napkitörés (más néven flar) a Nap felszínéről származó intenzív robbanás, amely hatalmas mennyiségű energiát szabadít fel, beleértve az elektromágneses sugárzást. A napkitörések elsősorban a magasabb frekvenciájú rádióhullámok terjedését befolyásolják, amelyek az ionoszférán keresztül verődnek vissza a Föld felszínére.

Amikor egy napkitörés eléri a Földet, az ionoszférában jelentős zavart okoz, ami következtében az alábbi hatások léphetnek fel:

  • Megerősített D-réteg abszorpció: A napkitörés által kibocsátott erős UV- és röntgensugárzás növeli a D-réteg ionizációját, amely elnyeli a rövidhullámú (HF) jeleket. Ez a jelenség gyakran nappali rádiócsendhez vezethet.
  • Ionizációs zavarok: A napkitörések képesek megnövelni az F-réteg ionizációját is, amely jelentős változásokat okozhat a rádióhullámok visszaverődésében, különösen a magasabb frekvenciákon.
napkitörés

A mágneses viharok hatása

A napkitöréseket gyakran követik mágneses viharok, amelyek a Föld mágneses mezőjében okoznak zavarokat. Ezek a viharok a napkitörés után néhány órával, vagy akár nappal később is bekövetkezhetnek. A mágneses viharok hatásai:

  • Rádiójelek szétszóródása: A mágneses viharok a magasabb földrajzi szélességeken jelentős hatással lehetnek a rádióhullámok terjedésére. A jelek szóródása miatt a távoli állomások nehezen érhetők el, és a jelek gyengülhetnek.
  • Aurora zóna zavarai: A mágneses viharok során az auróra (sarki fény) zónában zajló rádióforgalmazás különösen érintett lehet. Az auróra ionoszférája gyakran elnyeli vagy megzavarja a jeleket, így a rádiókapcsolatok instabillá válnak.

Az ionoszféra és a hullámterjedés

A rádiójelek terjedése szorosan összefügg az ionoszféra állapotával. Az ionoszférában lévő elektronok visszaverik a rádióhullámokat, ezáltal lehetővé teszik, hogy a jelek messzebbre jussanak, mint amennyit a Föld felszínén való terjedéssel elérnének.

Az ionoszféra állapota azonban folyamatosan változik a Nap aktivitása és más légköri jelenségek hatására. Például:

  • Nappal és éjszaka: Nappal a Napból érkező sugárzás erősen ionizálja az ionoszféra D-rétegét, amely nappali HF rádiócsendet okozhat. Éjszaka azonban a D-réteg elnyelése csökken, és a HF hullámok messzebb terjedhetnek.
  • Sporadikus E-réteg: Időnként az ionoszféra E-rétegében kialakuló koncentrált elektronfelhők (sporadikus E) olyan visszaverődéseket okoznak, amelyek lehetővé teszik a rövidhullámú (VHF) rádióforgalmazást nagyobb távolságokra.

Milyen gyakran fordulnak elő ezek a jelenségek?

A Nap aktivitása ciklusokban zajlik, amelyek körülbelül 11 évenként csúcsosodnak ki. Az aktívabb napciklusok idején gyakoribbak a napkitörések és mágneses viharok. A jelenlegi napciklus a 25. ciklus, amelynek aktivitása várhatóan 2025 körül éri el a maximumot.

Ezek a ciklusok nagymértékben befolyásolják a rádióamatőr forgalmazást, különösen a rövidhullámú sávokban. Aktív napciklusok idején nagyobb az esélye annak, hogy napkitöréseket tapasztalunk, amelyek jelentősen megváltoztathatják a rádióhullámok terjedését.

A napkitörések, mágneses viharok és egyéb légköri jelenségek jelentős hatást gyakorolnak a rádióforgalmazásra és a rádióhullámok terjedésére. Ezek a jelenségek gyakran megzavarhatják a kommunikációt, de bizonyos esetekben kedvező terjedési feltételeket is teremthetnek. A rádióamatőrök számára a naptevékenység figyelése elengedhetetlen ahhoz, hogy felkészüljenek ezekre a változásokra, és kiaknázzák a lehetőségeket.

×
Verified by MonsterInsights